A mai egy régebbi vers. Ez a szokásosnál kevésbé mély érzésekről szól, inkább egy hangulatot próbáltam leírni. Íme:

Falusi nap

Az éjszakát lassan felváltja a hajnal,

A sötét ördögöt a rózsaszínes angyal.

Körberepül a tájon, a mezőn, a réten

És hamar világosba borul a világ a vidéken.

Nemsokára itt a reggel, a hajnalt követőn.

Melegszik a levegő, a falun, a legelőn.

Felébredt már mindenki, készül a napra

Reggelizik; eszik, iszik: kenyerét harapja.

A délelőtt is itt lesz rögvest, dolgozik a nép,

Izzad a munkás, fárad az állat, csikorog a gép.

Otthon készül a szőnyeg, a sál, a sapka,

A mama a gyereket rosszalkodáson kapja.

Ezután eljő a dél, az ebéd elkészült éppen,

Mikor a Nap a magasban van fenn a kék égen.

Megsültek a húsok, megfőtt a borsó,

Hamar üres lesz a pohár, a korsó.

Délután, mikor mindent megettek, dolgoznak újra,

Mintha félbe se szakadt volna a munka.

Csak már fáradtabbak az emberek, az állatok

És szebbek a földek általok.

Aztán gyorsan jön az este, sötét lesz a táj

Szürkül az égbolt, fárad a nyáj.

Megjelennek a csillagok, látszik a Hold,

Hazamennek a munkások, bezár a bolt.

Hamar itt az éjszaka, teljes a feketeség,

Leoltják a fényeket, már a gyertya se ég.

Elalszik a falu, álmodnak tejjel, vajjal,

És várják, hogy eljöjjön a csodaszép hajnal.

2009.  február