13 éves korom óta írok verseket, az évek alatt sokat változott a stílusom. Ezen a blogon újabb és régebbi költeményeket is olvashattok. Ne várjatok nyálas szerelmes verseket, inkább mélyebb életről és halálról szóló költeményeket.
Igazából vágom, hogy senkit nem érdekelnek, de azért kirakom őket. Az első vers, amit kirakok 2012-es, nem a legvidámabb szakasza az életemnek de nem részletezem. Szóval itt a vers:
Mély árok
Mély árokba hajították őt
az emberek,
Próbálna, de kimászni már
nem lehet.
Csúszik a nedves talaj
lába alatt,
Nem győzi már a sáros
sziklafalat.
Lelke megtelt mocskos
bűntudattal,
Titkos szövetsége a
jövendő halállal.
Egyre lejjebb csúszik a sötétbe,
Ahogy több lesz
elkövetett bűne.
„Mit gondolsz, hogy
mászol ki onnan?
Megfelelő létrát nem
kapsz a boltban.
Hagyod, hogy zuhanj
tovább örökre?
És életed így menjen
véglegesen tönkre?
Ne add fel, amíg megvan
az esélyed,
Hogy pár segítő kéz
felhúz téged….
De nem, egyedül kell
kimásznod…
Magadnak kell a kiutat
megtalálnod.
Zsibbadjon el karod,
lábad,
Lent már várnak….”2012. június 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése